Ismét eljött hamvazó szerda, és én megint csak hallom, ahogy némely hívők egymást kérdezik sürgetve, "most akkor ezt lehet enni? Azt lehet enni?", "juj, megettem egy darab parizert, ez most baj?"... az ilyen ember még nem értette meg a böjt valódi értelmét. Természetesen vannak bizonyos vallási előírások, amelyeket illik betartani, ha valóban az adott intézményhez tartozónak valljuk magunkat, de az előírások jelei között nem szabad megfeledkeznünk a dolgok lényegéről (amelyet ezen jelek is hivatottak megértetni velünk). Tekintsünk most bele ebbe egy kicsit.
Az embernek mindenkori életstílusa miatt kevés idő jutott benső folyamatainak, állapotának megértésére, valamint rendezésére. Ez a rendezés azért fontos, mert nélküle az ember könnyen elveszti a fonalat életével és önmaga változásaival kapcsolatban, ami kiszolgáltatottá teszi őt az események sodrásával szemben, illetve ebből fakadóan rengeteg hiba elkövetésre teremt lehetőséget.
A böjti időszak az a tudatosan meghatározott időszak, amelyet az ember arra szentel, hogy mindennapi problémái helyett önmaga szemlélését helyezze előtérbe, valamint, hogy erőfeszítéseket tegyen azon szokásai ellen, amelyek emberi kötelezettségein kívül állnak, viszont pontosan ezeknek az én-fejlődés szempontjából szükséges dolgoknak a megcselekvését gátolják. Elsősorban tehát a böjtre készülő embernek számadást kell vennie mindama külső-belső szokásairól, amelyek elhanyagolhatóak, szükségtelenek, vagy éppen károsak. Ha például valaki az idejét azzal tölti, hogy TV-t néz, vagy facebookozik noha lelkileg is kész lenne elmélkedni, akkor a böjt idején ezen felesleges (pót)cselekvéseket igyekeznie kell megtanulnia uralni és rendszerezni. A böjti időszakban tett lemondásoknak így elsősorban ezekre a dolgokra kell irányulniuk. Másrészt pedig gyakorolnunk kell bizonyos meghatározott aszketikus cselekedeteket is.
- Mi az aszkézis? - Ahhoz, hogy ezt megértsük, le kell, szögezzük, hogy fejlődésünk két dologtól függ: 1) a jóról való ismereteinktől, beleértve az ahhoz vezető út ismeretét is, valamint 2) az ennek megcselekvéséhez szükséges akaraterőtől. Az akaraterő az mindig egy, az ösztönös működéseket felülvizsgáló és -író folyamat megnevezése. Az embernek ugyanis van egy ösztönös oldala, amely a világ irracionális oldalának érzékeléséből, illetve az érzelmekből, de mindenképp' lényünknek az érzékeink által a világgal való kölcsönhatásainkra adott elsődleges reakcióiból épül fel. Ugyanakkor van egy intellektuális oldala is, amely sok más funkciója mellett a lényünkben zajló folyamatok felülvizsgálását végzi. [Ezekről bővebben is fogok írni máskor.] Az egyén helyes működéséhez ennek a két folyamatnak egyensúlyban kell lennie. Azonban, mivel a szabad akaratunkhoz szükséges józan önvizsgálatra az intellektus képes, szükséges ezt a józanságát erősítenünk. (Józanság alatt azt értem, hogy az egyén egy dolog helyes megítéléséhez képes elvonatkoztatni szubjektív folyamatainak indíttatásaitól.) Minthogy a józanság feltétele az erős akarat, így az aszkézis célja ennek a józanságnak a kialakítása az akaraterő fejlesztésével. Ehhez olyan önmegtagadó gyakorlatokra van szükség, amelyek - önnön egészségünk károsítása nélkül - az ösztöneink és érzékeink sugallta és általunk oly kedvesnek tartott dolgainkra irányulnak. Ezáltal erősítvén a lemondásra való készségünket, a kedvünk ellen való megcselekvését és az érzelmi indíttatásainktól való elvonatkoztató képességünket, mivel ezek elengedhetetlenek az erények elsajátításához, önmagunk jobbá tételéhez.
Borzasztó volt hallani, mikor egy vegetáriánus ember azt mondta nekem, hogy számára a böjt nem nagy kihívás, mivel egyébként sem eszik húst. Hát, kedves Olvasó, az ilyen ember érdemelne csak meg egy hatalmas nyaklevest! Ő ugyanis nem érti, hogy a böjt nem a hús tilalmáról szól, hanem önmagunk felszabadításáról fejlődésünk számára célzott lemondásokkal, aszketikus gyakorlatokkal.
A másik szintén szomorú tapasztalat böjt idején az önsanyargatás. Az aszkézis nem autoagresszió, tehát nem egy önmagunk ellen irányuló folyamat, hanem éppen hogy egy önmagunkért tett fejlesztő gyakorlat, ami bár szenvedéssel jár, nem szabad, hogy pszichés önellenfordulást eredményezzen, vagy azon alapuljon. Sajnos ez a magatartás nagyon gyakori bármiféle vallás körében, hogy adott egyének, akiknek az önbecsülését gyerekkoruktól fogva letörték, az ebből fakadó életellenes/önellenes benső működéseiket a vallásgyakorlásuk során megéljék, s a vallási iratok nem-tudatos félremagyarázása által igazolják. Remélem, hogy a vallások papjai és pásztorai fel fogják lebbenteni végre ezen neurózis fátylát, hogy levegyék ezen életellenes terheket ezekről a szegény lelkekről...
[Az említett félremagyarázás főként a bűnnel, illetve a bűnhődéssel kapcsolatos. Ezt itt most nem részletezném, mert külön bejegyzést érdemel.]
S végül nézzük meg, mit ír maga a Szentírás: Ószövetség, Izajás (vagy Ézsaiás) próféta könyvének 58. fejezete (az 5. verstől):
"Talán az ilyen böjt tetszik nekem, és ilyen az a nap, amelyen az ember megsanyargatja magát? Lehajtjátok fejeteket, mint a káka, és zsákot meg hamut teríttek magatok alá:"
- Íme, felsorolja a formális aszketikus cselekedeteket, amelyek bár megírattak, jelként írattak meg, nem pedig konkrétan megcselekedendő előírásként, hiszen ezek a cselekedetek nem őszinték, mert nem egyénre szabottak. S ha valaki eszerint is cselekszik, úgy hiszi majd, hogy megtette kötelességét (mivel szó szerint "tartotta be hűségesen az Úr szavát"), és olyanná lesz az ebből fakadó büszkeség miatt, mint ahogy azt a próféta az idézett szakaszok előtti versekben részletezi.
"ezt nevezitek ti böjtnek, olyan napnak, amely tetszik az Úrnak?"
- Íme a kérdés jogos felvetése olyan emberek felé, akik még sosem szálltak magukba, s akik erre a kérdésre is azt felelik: "na de most miért?"
"Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged."
- Ez pedig pontosan annak a jelenségnek egy több, mint kétezer éves, a zsidó nép mentalitására projektált leírása, aminek lényegét fentebb kifejtettem: az őszinte, önmagunk fejlődésére és az Isteni Törvény jobb megismerésére és birtoklására szolgáló böjt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése