A modern művészetről és az irányokról...

   Korunk ideológiai zűrzavarában, ahol is a szellem kritikájának alapját képező, illetve az emberiség törekvésének irányát meghatározó vezérelvek felszámoltattak és ideiglenesen megszűntek, nem csoda, hogy az egyén nem tud mit kezdeni a jó modern műalkotásokkal.
(Szeretném előrebocsájtani, hogy a művészet "funkciók szerint" miként ágazott szerte a korok alatt. Én ezt a szerteágazást nem gondolom helytelennek, hiszen egy nem-tudatos folyamat része, amelyet az emberi intellektus fejlődése determinált. Létezik alkotás, amely pusztán hangulatfestés jelleggel bír. Létezik olyan is, amely a korszellem neurózisait és pszichózisait segít feldolgozni az egyén számára. S végül létezik a "főág", amely a intellektus megművelésére hivatott, s amelyről jelen írásomban röviden értekezem.)
   Mi a művészet lényege? - Személy szerint én úgy látom, hogy a művészet "feladata" az, hogy kutassa és megjelenítse az egyén számára a Jót oly módon, hogy egyfelől ízlését művelje annak egyre tökéletesebb felismerésére, másfelől pedig, hogy intellektusát egyre jobban felkészítse a lét absztraktabb mélységeinek befogadására. Tehát egyfajta "intellektust művelő" szerepe van. Épp ezért a jó művészet mindig a kor előtt jár, s a korban csak a "haladóbb" egyének ismerik fel jelentőségét, a világ pedig mindig csak utólag, amikor is visszatekintve egyben pillantja meg és elemezni válik képessé korszellemét. Olyan ez, mint mikor az ember valami egészen új dolgot tanul: nehéz és idegen számára, mivel még nem alakult ki elméjében az adott dolog "megtevéséhez" a szükséges struktúra, mert az csak a tanulási folyamat közben épül fel. E folyamat sok szenvedéssel jár, viszont ha az adott struktúra beépül lényébe, a szenvedés elmúlik. Ez a fejlődés mindenkori útja.
A művészet tehát olyan csatornákon keresztül kommunikál az egyén lényével, amelyek a létnek még racionálisan nem leképezhető részeit képesek feldolgozni, rendszerezni, s egyfajta intuíció által értelmezni.[Intuíció = az irracionális rendszereket összetartó törvények nem-tudatos észlelése.] A modern művészet nem-tudatos törekvése ennek a készségünknek a fejlesztése, csiszolása. Ez a tendencia egyébként korról-korra megfigyelhető. Hogy is lenne képes bárki is értelmével közelíteni egy olyan közlés forma, illetve tartalom felé, amely messze meghaladja intellektusunk racionális határait?! Bár a modellek, amelyekre épülnek, nagyon is leírhatóak, mégis - jó esetben - nélkülöznek mindenféle szimbolikát, vagy efféle érzelmekre, illetve értelemre ható jelentéseket.
   A jó modern művészet (merthogy létezik rossz művészet is) egy olyan mélység absztrakt tartalmait hozza felszínre, amely mélységben csak a modern matematika jár. Avagy képzeljük el azt a messzi távolban felsejlő tüneményt, mikor egy komplex számot a gyök 2-edik hatványra emelünk; vagy azt a halkan remegő gyönyörű pillanatot, amikor is egy Riemann-féle zéta-függvény áthalad a null ponton... S ha ezt még nem értitek, akkor nem álltok készen arra, hogy egész bensőtökkel merüljetek el Pilinszky János sorai között, vagy Zámbó Jonatán "Metamorfózisok" című darabjának mélységében. (Igen, kedves Barátom! Merlek téged ezen író óriás neve mellett említeni.)
S hogy miért is fontos ez az öntudatlan merülés a világ irracionális részébe? - Mert azonkívül, hogy meghív minket a létnek ezen még ismeretlen és feltérképezetlen területére, felkészít bennünket annak befogadására és megértésére gazdagítván és nemesítvén lényünket.
   Sajnos, amíg ez az értékválság tart, miszerint az emberek inkább az érzelmileg öngerjesztő misztikumoktól remélnek megváltást a világot vezérlő elvek megismerése helyett, addig ez a korszellem nem fog túllépni önmagán.

Barnett Newman: Ígéret