Valakinek igaza van
A köznyelvben, amikor azt mondjuk, hogy valakinek igaza van, valójában arra kell gondolnunk, hogy a logika ismert szabályai szerint az adott állításról bizonyítható, hogy ellentmondásmentes. (Azt írom: "arra kell gondolnunk", mivel sokszor e kijelentés csupán a másik véleményének az önnön véleményünkkel való azonosságát fejezi ki, ami a helytelen és önkényes nyelvhasználatból következik, mint oly sok tévedés és megvezetés.)
Azonban felmerül a kérdés, hogy vajon az a kijelentés, hogy "ez az állítás igaz" azonos-e azzal, hogy "ez az állítás azonos az igazsággal"? A válasz: - nem.
Gondolkodásunk fogalmakra épül. Fogalmakra, amelyeket mi alkottunk, valamint egy logikai programra, amely szerint az agyunk ezeket a fogalmakat rendszerezi. Ha egy állítás bizonyítható, az csupán azt jelenti, hogy az adott állítás az adott témát (tehát a halmazt, amelyben az adott állítás létrejön) alkotó előfeltevésekből a logika ismert szabályai szerint következik, viszont éppen, mivel a logikai rendszerünk ismerete sem teljes, se nem ismerünk minden - a világot alkotó - jelenséget, s mivel a tény fogalma is csupán az adott jelenséget megfigyelő egyének szubjektív megfigyeléseinek metszetét jelenti, a bizonyított állításról csak bizonyos mélységekig jelenthető ki az ellentmondásmentesség, valamint nem állhat összhangban a létet alkotó összes jelenséggel. Hiszen már önmagában ahhoz, hogy egy tény azonos lehessen az adott jelenség valóságával, végtelen számú megfigyelőre volna szükség. Ugyanakkor pedig maga a logikai rendszerünk sem tökéletes, hanem a kutatói évszázadról évszázadra újabb és újabb mélységeit tárják fel ennek a felfoghatatlanul hatalmas (talán végtelen) rendszernek.
Mi az "igazság"?
Kedves Olvasó! Ha most azt várod, hogy egy halandó embertársad rövid írásában fogod meglelni erre a több ezer éves kérdésre a választ, akkor sajnos el kell, hogy keserítselek: csupán a szó definíciójáról fogok írni azzal a céllal, hogy megvilágítsam: bárki, aki az igazság felfedésével kecsegtet Téged, az biztos, hogy hazudik, mert az igazság nem olyasvalami, ami összefoglalható egy mindenkor érvényesnek vélt kijelentésben.
A világban lévő jelenségek mindegyike összefüggésben áll néhány másikkal. Ezek az összefüggések legtöbbször annyira absztraktak, hogy azok szavakkal ki nem fejezhetőek, hanem a matematika eszközeivel, különböző képletek formájában vagyunk képesek leírni őket. A különböző összefüggések is összefüggenek néhány másikkal, azaz összekapcsolhatóak egy-egy képlettel, azonban a dolog úgy néz ki, hogy (ahogy elemi részecskékből is többféle van) nem létezik egy végső "formula", amelyből az összes többi képlet és egyenlet levezethető. A világ azonban mégis egységként képes működni (de mindenesetre egyre csak egy egységbe rendszereződik), legalábbis amennyire ezalatt a néhány száz kutatással töltött év alatt megismertük.
Habár a világ jelenségeinek összefüggései nem rendezhetőek egy faszerű rendszerbe, ahol minden ág végül egy közös tőről ered, mégis sejtjük, hogy mindezen rendszerek egy - minden absztrakciót meghaladó - abszolút elv szerint jöttek (vagy jönnek) létre. Ezt az elvet nevezik Isten Igéjének, avagy görögül logosznak. S ennek az elvnek a minél pontosabb modellezésére törekszik a logika, amely görögül a logosz tudományát jelenti. Az "igazság" fogalma ebből következően az Isteni Igével való azonosságot jelenti, amely ekvivalens a dolgok abszolút valójával való azonossággal. Az igazság tehát sokféleképpen manifesztálódhat, valamint tökéletesen sosem válik modellezhetővé a számunkra, azaz: az igazság megismerhetetlen.
Számít ez? - Nem. Azért nem, mert a megfigyelő- és felfogóképességünk véges. Csupán a jelenségek mireánk kifejtett hatásai számítanak. A gondolkodás feladata ezen hatások minél mélyebb megismerése és e hatásoknak az ezen megismerések alapján való ellentmondásmentes rendszerezése. Az igazság teljességének ismerete számunkra lehetetlen és felesleges is. Elég, ha azon részeit ismerjük és tanuljuk meg alkalmazni (úgy külső, mint belső életünkben), amelyek hatnak ránk. Így leszünk képesek ugyanis a dolgokat helyesebben értelmezni, s így azokra helyesebben reagálni.
Kinek van tehát igaza?
A válasz egyszerű: - senkinek. Egy egyénnek csak többé-kevésbé lehet igaza, attól függően, hogy az állítása mily' mélységekig ellentmondásmentes, illetve, hogy állításának tartalma a tapasztalható valóság mekkora részére érvényes. Ha ezt igazán felismerjük, hatalmas tehertől szabadíthatjuk meg magunkat, s eljutunk arra az alázatra, amely nem engedi, hogy a világ szubjektív megtapasztalásán alapuló ítéleteinket igyekezzünk az abszolút igazsággal azonosítani (ezzel is egyfajta lelki értelemben vett gödröt ásni saját magunk számára), hanem megnyílik elménkben a lehetőség, hogy megtiszteljük a valóságot azzal, hogy nem képzeljük el sehogy, s ezáltal a dolgokat egyre inkább annak lássuk, amik valójában.
S ez a valódi szabadság kulcsa. Máskülönben az önkényességünk rabságába esünk.
*Mielőtt valakiben felmerülne, hogy a bejegyzés tartalmának értelmében maga a bejegyzés sem lehet igaz, azoknak mondanám, hogy e paradoxon (úgy, mint az összes többi) puszta félreértésen alapul. E bejegyzés ugyanis pusztán fogalmakat értelmez és rendszerez azok értelmei szerint. Fogalmakat, amelyeket mi alkottunk. Nem az igazság leírására szolgál.
