2020. január 30., csütörtök

Részlet egy elítélthez írt levélből

"(...) ha valaki sokat szomorkodik, vagy szorong, az annak a jele, hogy túlzottan is csak önmagára gondol.
Fontos, hogy megértsük és elfogadjuk helyzetünket, még ha félelemmel is tölt el, vagy teljesen más, mint amit életünk kezdetétől vágytunk. Mert csak ekképpen érthetjük meg helyünket benne, és hozhatunk helyesebb döntéseket.
Az utad most erre visz. Mást nem tehetsz.
Sosem a körülményeink a rosszak, hanem rájuk adott feleleteink.

Az embernek be kell látnia, hogy jelene a saját döntéseinek gyümölcse.
Tán kegyetlenül hangzik, de igaz, hogy sokkal nagyobb a felelősségünk életünk felett, mint ahogy az elsőre tűnik.
Ha őszintén hátratekintünk, beláthatjuk, hogy jelenünk okai ott szunnyadtak végig pszichénkben, csupán elnyomtuk azokat magunkban illúzióink és hazugságaink által.
Azokat a döntéseket, amelyek jelenünket építették, mi hoztuk meg, csak túl gyávák és büszkék voltunk ahhoz, hogy ezt tudatosulni hagyjuk, mielőtt gyümölcsük kisarjadt volna.
S ekképp van ez ma is: a folyamatok, amelyek jövőnket építik, most zajlanak lelkünkben.
Nem szabad ostobamódon szemfedőt vennünk, hogy ne szembesülhessünk valónkkal. Nem szabad hagyni, hogy hiú büszkeségünkből fakadó én-illúzióink arra indítsanak, hogy elnyomjuk magunkban azt a mélyről fel-feltörő finom hangot, csak mert pontosan tudjuk, hogy mit mondana, s inkább befogjuk fülünket és homokba dugjuk fejünket, remélve, hogy így a valóság majd nem ér utol...
...de bizony, utol ér. Viszont akkor már késő.
Mert az illúzió sosem volt valóság, és sosem lesz az, akárhogyan is erőlködünk ...csak előkészítjük meleg helyünket a Pokolban.
(De ha nem is vagyunk érettek járni az ismert helyes utat, legalább merjünk felelősséget vállalni döntéseinkért ugyanolyan bátran, amilyen bátran figyelmen kívül hagytuk lelkiismeretünk, vagy józan eszünk figyelmeztetését.)

Az igaz, józan őszinteség az egyetlen kiút, az egyetlen üdvös út.
Mert 'ki mint vet, úgy arat.


Áldjon meg téged az Isten és adjon neked gyümölcsöző évet!

Tisztítsa meg elmédet az Isten, hogy világosságát egyre tisztábban befogadd és igazán megtisztíthasson téged fénye, amely leleplez minden bennünk kisarjadt, illúzióink és hazugságaink alá rejtett sötétséget!

Adjon neked erőt az Isten, hogy valódi alázattal és igaz őszinteséggel bátran járhasd ama utat, amely számodra az üdvös!

Öntse el lelkedet az Isten bölcsességgel, helyes bűnbánattal és alázatos bátorsággal, s adja meg neked a lehetőséget az üdvösségre!"