Kolostori anekdoták No. 2 - Az Örökkévalóság

 Az öreg Soltheus nagymestert, aki misztikus hírében állott, egy napon meglátogatta egy öreg jógi, hogy kérdezze őt:
- Mester! Elértem, hogy megszelidítvén testemet és elmémet képes legyek szemlélni az Örökkévalóságot. De az Örökkévalóság nem fogad be engem. Mondd hát, kérlek, mit tegyek, hogy elmerülhessek belé?
A nagymester felelt:
- Tán nem olvastad-e, hogy "ami testtől születik, test az, s ami lélektől születik, lélek az"? Te nem létezel. Így nincs, aki szemléljen. Csak az Örökkévalóság létezik. Csak a Létezés létezik.
A jógi összetette két kezét, meghajolva megköszönte a tanítást és szomorúan távozott.

Buddha: Énünk létezése csupán illúzió. A nem-létezés illúziója önmagáról. Az én pusztán elemek pillanatnyi összeállása.
Bingeni Szent Hildegard: A rossz a semmire irányuló akarat.
Jézus: Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki elveszíti életét, megmenti azt.
Egy hegyi remete: A vallások sokasága abból fakad, hogy az emberek valójában nem akarnak találkozni az Istennel. Kompromisszumokat keresnek az örökkévalóság és lényük megmentése között.

"(...)

De néha megállok az éjen,

Gyötrödve, halálba hanyatlón,

Úgy ásom a kincset a mélyen,

A kincset, a régit, a padlón,

Mint lázbeteg, aki feleszmél,

Álmát hüvelyezve, zavartan,

Kezem kotorászva keresgél,

Hogy jaj! valaha mit akartam,

Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,

A kincs, amiért porig égtem.

Itthon vagyok itt e világban

S már nem vagyok otthon az égben."

(Kosztolányi Dezső: Boldog szomorú dal)