...mert a világosságban a lét csupán egyféleképpen tetszik: minden pontosan olyan, amilyen.
A sötétségben azonban az ember bármit kitalálhat, "teremthet" önmaga vágyai szerint.
Így hát kedvelni és keresni a világosságot (meg)birkózva önnön kényünk csábításával, érett, nemes lélekre vall, olyanra, aki az Igazságot keresi, 'melyen az egész lét alapul, s nem éri be illúziókkal, amelyek valójában csupán elménkben léteznek, s így az ürességbe vezetnek.
Épp' ezért a világosságban való élet teljes önmagunkról való lemondást és az Igazságnak való tökéletes alárendelést követel. Vagy úgy is mondhatnánk: önmagunk halálát, majd feltámadását.
Így születnek a szentek.
Sok erő és bizonyos fajta érettség szükséges hozzá... de ha ehhez a benső újjászületéshez el nem is jutunk, legalább törekedjünk kiművelni magunkban a valóság, az Igazság iránti tiszteletet, s egyre inkább (f)elismerni illúzióinkról, hogy azok csupán illúziók.
Paradox módon csak is az elménk effajta, a lét valódi alapelvének való alárendelésével nyerhetünk igazi szabadságot.
...ám idővel megértjük majd, hogy nem is annyira paradox ez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése